Talán az a legjobb, amikor saját legjobb énemmel találkozom. Rejtett tartalékaim is előkerülnek, megtalálom magamban az erőt, a nyitottságot és az elfogadást. Szabadságérzetem nő, és csökken a szorítás. Az alapvonalig már nem fogok visszacsúszni.
A Holotrp légzés műhely során olyan szintű szeretetteljes és ítélkezés mentes figyelmet kaptunk a facilitátoroktól, amely teljesen megváltoztatta a figyelemről alkotott elképzeléseimet.
Félelmetes amire a testem emlékeztet, mikor az elmém lesz a második...
fagyott magány, erőtlenség, harag és halálfélelem dobál, mint
viharos tenger a piciny csónakot....
Csak a hitem tart meg és a tudat, hogy: a rossz nem most történik,
ami itt van: csak emléknyom, mit emészthetetlenné tett a fájdalom
és most kihány magából lélektestem.
Újraélem egy töredékét, ami történt velem, s belefagyott energiámat, valódi énem egy darabkáját visszakaphatom.
Ha ismét az enyém, belső lépcsőm épül, s nem az út - miben önmagát ismételteti velem számolatlanul.
Minden alkalommal, amikor a dupla holotróp hétvégére gondolok, nagy hála, megnyugvás és helyénvalóság érzése tölt el. Melegség járja át a mellkasom, a végtagjaim. Elnehezülök, valami összefacsarodik bennem, ugyanakkor megkönnyebbülést és valamiféle megérkezettséget tapasztalok. Kezdek hazatérni. Igen, élek!! És élni olyan jó! Úgy érzem, ezen a hétvégén egészen szelíden, mégis mélységes rétegekbe sikerült jutnom magamban. Úgy történt – illetve feltartóztathatatlanul elkezdődött – egy mélyreható transzformáció, hogy közben érzelmileg végig jelen tudtam maradni, és folyamatosan tanultam arról – a gondosan kidolgozott módszer és a különlegesen érzékenyen hangolódó és nagy szívű facilitátorok segítségével –, hogy hogy bánjak magammal gyengéden, alázattal, óvatosan, türelmesen. Hogyan és miben érdemes bátornak lennem, mikor érdemes fejest ugrani, és hol a megpihenés helye. Hogy tudom felismerni, mit kíván a jelen pillanat, ki vagyok én, és mi szeretne éppen kifejeződni rajtam keresztül. Hogy erre rájöjjek, egyetlen módja van: megállni, elhalkulni és figyelni. Van, amikor eljön a cselekvés ideje: a légzésé, a mozdulaté, a hangé. Hogy a testem megkönnyebbülhessen, tisztuljon belőle a félelem, fájdalom, feszültség, bizonytalanság, vagy akár a túláradó öröm és boldogság. Aztán talán újra megpihenés jön, elcsendesülés, újabb állapot, újabb felismerések. De bármikor lehet, hogy ideje ismét kifejezni valamit – magam felé, mások felé – hogy hű legyek, ezáltal még közelebb kerüljek magamhoz, a saját igazságomhoz, a pillanat igazságához.
Számomra ez óriási horderejű élmény és felfedezés, amely azóta is épül be. És mindez nem jöhetett volna létre a facilitátorok vigyázó jelenléte, teljes figyelme és tiszta szándéka nélkül, amellyel a mi jóllétünkre hangolódtak. Amellett, hogy rendkívüli szakértelemmel és tapasztalattal, valóban megdolgozott személyiséggel rendelkeznek, még szerények, alázatosak is, és igazi törődéssel és szívvel fordulnak a résztvevők felé. (Élményeim szerint ez a kombináció nagy ritkaság a segítő szakmában!) Mindezek az élmények számomra annyira megindítóak voltak, lefegyverzőek, és abban a nyitott, sérülékeny állapotban olyan mélyre tudtak jutni, hogy egy nagyon nehezen megközelíthető-megszelídíthető részem is meghallotta, megérezte. Hogy lehetséges. Van ilyen figyelem, van ilyen intimitás. Hogy valaki figyel, ott van, lát, és még mindig ott van, és tényleg fontos neki, hogy hogy vagyok, mi történik bennem. És van idő megérkezni, van idő szétcsúszni, van helye a keresgélésnek, sőt, minden rendben van! Azt hiszem, ilyen hitelesen ezt az üzenetet még sehol sem kaptam meg, és sehol sem érkezett meg ilyen mélyen, testi szinten is.
Büszke vagyok, hogy ebbe a csapatba kerülhettem, eddigi keresésem elvezetett ebbe a közegbe, ahol ilyen mértékben biztonságban, látva, megértve és elfogadva érezhettem magam. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki közösségben, szívbeli figyelem és törődés mellett szeretne egy nagyszerűen egyszerű módszerrel gyógyulni.
Köszönettel, szeretettel:
Nagyon köszi ezt a csodálatos pár napot. Szemléletfordító volt. Sejtettem, bíztam benne, féltem is tőle eléggé (elsősorban a saját integrációs kudarcomtól), aztán szuper lett (ahogy reményeim szerint jeleztem is a zárón), amit nektek köszönhetek elsősorban. Csabának a pislákoló motiváció belökéséért, Balázsnak a profi, gondolatébresztő nyitóelőadásért és objektivitásért, evilágiságért, Minh Tunak pedig a kedves, támogató jelenlétért és a tudattágító, primér gondolatokért, hogy adjam át magamat önmgamnak. Nagy szeretettel gondolok vissza a közös pillanatokra veletek és a csapattal is (ami elég szokatlan tőlem, még barátkozom ezzel, mert azt hittem a kiégettség jóval magasabb szintjén járok).
Az elmúlt négy napban részt vettem egy dupla Holotrop légzés workshopon, amely mély és átalakító élményt nyújtott. A workshop során a facilitátorok érzékeny, együttérző és támogató jelenléte különösen fontos szerepet játszott az élményben. Nemcsak szakértelmükkel, hanem a módszerrel szerzett személyes tapasztalataikkal is segítették a résztvevőket. Ez tette a workshopot igazán különlegessé és hatékonnyá. Gondoskodtak arról, hogy minden résztvevő biztonságban és támogatva érezze magát a folyamat során, így lehetővé téve a folyamat kibontakozását. Érzékenységük és empátiájuk segített abban, hogy a résztvevők át tudják magukat adni az élménynek, és megnyíljanak a belső utazás felé. A módszer - az egyszerűsége ellenére - lenyűgöző volt. A légzéstechnika révén olyan mély tudattágulás és belső transzformáció élhető meg, amelyet nehéz szavakba önteni. Az integrációs foglalkozások során eszközöket és javaslatokat kapnak a résztvevők az élmények hétköznapi életbe történő átvitelére.
Szeretném még egyszer megköszönni nektek ezt a négy napot, a légzéseket, meditációkat. A szállás, a csoport, a hosszúhétvége egyaránt nagyon jó volt, nagyon jól éreztem magam. Köszönöm a tőletek kapott segítségeteket mindkét légzés során és után. Nem tudom, másképpen hogyan tudtam volna eljutni odáig (idáig), hogy biztonságos és óvó körülmények között szabaduljak meg a bennem feszülő érzésektől. Nem láttam a módját, hogy hogyan lehet ezeket biztonságos keretek között a felszínre hozni, kiadni-kiélni, pontosabban megszelídíteni és megélni. Nagyon sokat köszönhetek ennek a négy napnak.
Mint mindenkinek, nekem is nagyon nehéz saját mélységem szörnyetegeivel szembenézni, sokkal könnyebb visszataszítani a homályba. Sőt, ez a visszalökés-visszatolás nem is tudatos, inkább tudattalan automatizmus. A segítségetekkel sárkányokat szelídítek, szántó-vető igavonókat nevelek belőlük. Amíg átengedtem magam nekik, sok fájdalmat okoztam velük másoknak és magamnak. Ez a "szabadjára eresztett szenvedélyek között morzsolódni" szélsősége. Aztán, amikor erre reakcióként túlfékeztem őket -- és velük együtt magamat is --, akkor az életerőm, éltető erőforrásomat fojtottam meg. Ebből lett a "Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni..." önszabotázsa. A kettő között sasszéztam sok-sok évig.
A kettes mátrixból a hármasba lépés (minden szorít, de nincs kiút -- majd van kiút, de ezzel meló is, ki is kell jutni) elképesztő feladat volt. Elképesztően nehéz, de szép feladat -- nagy munka. Nagyon köszönöm nektek. Ami pedig az anyagiakat illeti: nem tudom elképzelni, hogy hogyan lehetne jobban, mármint hasznosabban elkölteni azt a pénzt, amit ezért a három éjszakáért és négy napért ki kellett fizetnünk. Nem keresem könnyen a pénzt, de sokkal többet kaptam, mint amennyibe ez a pár nap került. (Szűkös, anyagias, racionális számítás szerint is megérte, a tágabb tudatállapot felől pedig végképp nem kérdés, hogy megérte-e.) Nagyon köszi nektek, nagyon hálás vagyok ezért a hosszú hétvégéért! Találkozunk még, jönni fogok máskor is!:)
Ez volt az első tapasztalatom a GTT Holotrop Légzéssel, így nem tudtam, mire számíthatok. Az első e-mailes levelezésemtől kezdve a facilitátorokkal, egészen a hétvége végéig támogatva és szívesen látva éreztem magam minden kérdésemmel és megérzésemmel. Mind a megfigyelőként, mind a lélegzőként szerzett élményeim erőteljesek és nagyban megerősítőek voltak. Sebezhetőnek, meztelennek éreztem magam, mégis furcsamód otthon. A facilitátorok bátorítottak, de nem erőltették, hogy megtaláljam a páncélom repedéseit, hogy mélyebbre menjek, teljes mértékben érezzem és kifejezzem, amit ki kell fejezni. A workshop után úgy éreztem, kapcsolódtam önmagamhoz, a többi résztvevőhöz és a facilitátorokhoz. Úgy távoztam, hogy – és még most is úgy érzem – helyem van ebben a világban, és az élmény nagy hálával töltött el az iránt a szépség és kegyelem iránt, amely a gyógyító energiákban rejlik mindannyiunkban. Biztosan vissza fogok térni még többért.